Egy hosszú este után, újra haza mehettem. Az orvos megtiltotta hogy elmenjek a holnapi koncertre, mondván, hogy az életemet kockáztathatom ezzel. Makacsságomhoz híven, kiálltam a holnapi napért. Miután elmondtam neki, hogy miért is olyan fontos nekem ez a koncert, nagy nehezen beleegyezett, így holnap élőben láthatom a második helyen álló megmentőimet.
Reggel, a kutyám, Dark nyüszítésére ébredtem. Ezen nem lepődtem meg, hiszen vagy erre, vagy pedig a húgom ugrálására kelek.
Miután sikerült rávennem magam, hogy felkeljek, ezt meg is tettem. A fürdőszobába mentem. Szerencsémre most rosszullét nélkül végezhettem el minden dolgom, amit egy nő ilyenkor szokott. A hajammal szokás szerint nem tudtam mit csinálni, így nem is firtattam a dolgot,hanem csak egyszerűen begöndörítettem hosszú, szőke fürtjeimet. Izgatott voltam, a mai koncert miatt, mivel végre láthatom Őket.
Miután sikerült rávennem magam, hogy felkeljek, ezt meg is tettem. A fürdőszobába mentem. Szerencsémre most rosszullét nélkül végezhettem el minden dolgom, amit egy nő ilyenkor szokott. A hajammal szokás szerint nem tudtam mit csinálni, így nem is firtattam a dolgot,hanem csak egyszerűen begöndörítettem hosszú, szőke fürtjeimet. Izgatott voltam, a mai koncert miatt, mivel végre láthatom Őket.
Miután sikerült kiválasztanom a ruháimat, lementem a konyhába.
-Neked is, kincsem.-mosolygott rám anya. Bementem a konyhába, a reggelim már el volt készítve. Leültem az asztalhoz, majd el kezdtem enni. Mialatt ettem, Dark végig a székem mellett ült.
Miután megettem a szendvicsemet, és megittam a kakaómat, elmostam a tányéromat és bögrémet, majd kimentem a nappaliba.
-Mikor indulunk?-néztem apára mosolyogva.
-Most.-mosolygott ránk, majd a kocsi kulcsával kiment. Jen és én kimentünk utána. Hátra ültünk, majd apa beindította a kocsit, és elindultunk, a stadionba. Szerencsére nem volt messze tőlünk, így nagyon hamar oda értünk. Mikor kiszálltunk, már sokan vártak a bejárat előtt. Nagy volt a tömeg,és ez még szinte semmi.
Kereken tíz órakor kinyitották a kapukat, ezzel a rajongók rohanásba kezdtek. Mindenki az első helyre akart tolakodni. Nekünk ez sikerült is. A színpad előtt álltam Jen-nel, nem állt előttünk senki.
"Már nincs sok hátra.". Ez a mondat hangzott el többször a fejemben, mindaddig, míg észbe nem kaptam.
Az 5 fiú rohanva tértek fel a színpadra, a hatalmas tömeg sikításban tört ki, velem együtt. Nem akartam hinni a szememnek. A One Direction tagjai állnak előttem. Elsírtam magam, amint a What Makes You Beautiful-t kezdte el Liam.
Mát lassan a koncert végénél tarthattunk. Egy újabb rosszullét. Szédültem, és hányingerem volt. Megfogtam az előttünk lévő korlátot, hogy tudjam magamat tartani, viszont ez semmit nem segített. Pár perc múlva elsötétedett minden, majd a földre kerültem.
Mikor felébredtem, egy szobában találtam magam.
-Hol vagyok?!-néztem körbe ijedten.
-Nyugi, nincs semmi baj.-leguggolt mellém Zayn. Megfogta a kezem. Ekkor rájöttem hol is vagyok. A srácok öltözőjében.
-Mi történt? Máskor is ájultál már el?-leült mellém Harry, majd Louis.
-Heti szinten, rendszeresen. Rákos vagyok. Már nem sok időm van hátra. Anyáék egy álmomat váltották valóra. Bár nem gondoltam, hogy így fog végződni.-néztem rájuk. Láttam, hogy meglepte őket, az előző pár mondatom.
-T-te..R-rákos vagy?-kérdezte dadogva Zayn, mire aprót bólintottam. Mind az öt fiú szeme könnybe lábadt.
-Ne sírjatok, kérlek.-néztem fel rájuk, immár ülve. Nem akartam megsiratni egyikőjüket sem, viszont azt hiszem mégis csak sikerült.
Felálltam, majd megöleltem őket. Nem érdekelt, hogy hogyan fognak erre reagálni, de megtettem. Szükségem volt erre az ölelésre.
Mikor nem utasították el az ölelésemet, hanem inkább szorosan maguk közé zártak, nagyon meglepődtem. Erre az egyre nem számítottam. Ahogy öleltem őket, már szinte a sírás határán voltam. Olyan hihetetlen volt ez az egész.
-Ne sírjatok, kérlek.-néztem fel rájuk, immár ülve. Nem akartam megsiratni egyikőjüket sem, viszont azt hiszem mégis csak sikerült.
Felálltam, majd megöleltem őket. Nem érdekelt, hogy hogyan fognak erre reagálni, de megtettem. Szükségem volt erre az ölelésre.
Mikor nem utasították el az ölelésemet, hanem inkább szorosan maguk közé zártak, nagyon meglepődtem. Erre az egyre nem számítottam. Ahogy öleltem őket, már szinte a sírás határán voltam. Olyan hihetetlen volt ez az egész.
Sziasztok! :)
Meghoztam nektek, az újabb, sajnos rövid részt.
Meghoztam nektek, az újabb, sajnos rövid részt.
Hosszabbra terveztem, viszont nem szerettem volna tovább húzni,
mert így is nagyon sokat késtem vele.
Jó olvasást!
Sarah xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése