2015. május 24., vasárnap

~Chapter 9

Reggel arra ébredtem, hogy valaki próbál bejönni a szobámba. Lassacskán sikerült kimásznom az ágyamból.
Az ajtóhoz sétáltam, közben a szememet dörzsöltem.
Kinyitottam az ajtót, de amint megláttam az ajtó előtt álló személyt, vissza is akartam csukni, de nem engedte.
- Louis, mit akarsz?!-kérdeztem.
- Beszéljük meg a történteket. Kérlek!-könyörgött, miközben megfogta a kezem, de én elhúztam. Haragudtam rá, a válasza miatt, és amiért szó nélkül eltűnt.
- Nekünk nincs mit megbeszélnünk..-suttogtam elgyengülve.
- De igen. Jordan, kérlek!-szólt rám.
Megrántottam a vállam. Arrébb álltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni a szobámba.
- Hogy jutottál be a lakásba?-néztem rá,miután becsuktam az ajtót.
- Apukád engedett be.-leült az ágyra, én pedig visszabújtam a takaróm alá.
- Oh..Na mindegy. Hallgatlak.
- Szóval..Az történt, hogy..Lerészegedtem. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, vagy mit csinálok. Azt az üzenetet nem én írtam. Nem tudom ki volt. Annyit tudok,hogy nem én. A vacsorán ott voltam, bár hogy hogyan kerültem oda, azt nem tudom. Azt tudom, hogy ma száz százalék, hogy ott leszel velem este. Rendben?-nyomott egy puszit az arcomra.
- Hát, mit ne mondjak, gyorsan lerendezted ezt a bocsánat kérést.-ráztam meg a fejem.-De legyen.-mosolyodtam el.
- Szeretlek, ugye tudod?-fogta meg a kezem, miközben a szemembe nézett.
- Igen, tudom. Én is szeretlek.-odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.
- Mit csináltál tegnap este, gyönyörűm?-kérdezte, miközben ujjaimmal játszott. Elmosolyodtam ezen.
- Vártam rád. Aztán vitatkoztam apával, majd inkább lefeküdtem aludni. Tehát semmi extrát.-vontam meg a vállam.
- Sajnálom, hogy megvárattalak. Nem akartam.-nézett rám szomorúan. Láttam rajta, hogy tényleg megbánta tettét.
- Jaj, ne csináld. Nem haragszom, de csak azért,mert olyan hatalmas szívem van, hogy képtelen vagyok haragudni rád.-mosolyodtam el.-Gyere, bújj ide mellém.-arrébb feküdtem, hogy le tudjon feküdni.
 Levette a pulcsiját, majd mivel a cipőjét lent hagyta, az nem volt rajta, így már be tudott feküdni mellém. Szorosan hozzá bújtam, ezzel egyrészt felmelegedtem, másrészt pedig mellette biztonságban éreztem magam.
- Mit terveztél mára?-simogattam mellkasát.
- Semmit. Veled szeretném tölteni a napot, ha nincs programod.
- Nem tudok róla. Hacsak nem Jen beállít, szokásához híven. Mondjuk úgy..most.-néztem nevetve az órára a telefonomon. Mikor kerek 9 órát mutatott, megszólalt a csengő.-Mondtam én.-nevettem. Kimásztam az ágyból, majd Louis-ra néztem.-Mindjárt jövök.-mosolyogtam rá,majd szinte lerohantam az emeletről, az ajtóig, amit ki is nyitottam rögtön. 
 Ahogy gondoltam, az ajtóban szeretett barátnőm állt, Harry mellett. 
- Sziasztok.-mosolyogtam.-Gyertek be.-arrébb álltam az ajtóból. Miután Harry és Jen bejött a nappaliba, becsuktam az ajtót.
- Szia, Jordan.-mosolygott rám Jen,majd megölelt.
- Hiányoztál csajszi.-öleltem tovább. Pont, mikor elengedtem,akkor jött le Louis a lépcsőn. 
 Harry a konyha felé mutatott Louis-nak, mire ő bólintott és eltűnt a konyhában, őt követően pedig Harry is.

*Louis T. szemszöge*

- Hol voltál tegnap?!-vont kérdőre Harry.
- Dolgom volt.-rántottam meg a vállam. Ez valójában nem így volt. Egy hatalmas hibát követtem el.
- Na mondd csak, haver!-mondta kissé idegesen.
- Mit akarsz?!-néztem rá. Nem akartam, hogy kitudódjon a tettem, hiszen az a Jordan-el való kapcsolatomat tenné tönkre.
- Hallani az igazat. Ha dolgod volt, akkor nem részegedtél volna le. Szóval, hol voltál? Az igazat. Most. Itt. A szemembe! Gyerünk!
- Nem! Legyen elég annyi, hogy dolgom volt, és kész!-néztem rá, ezzel egy szikrázó tekintettel néztem szembe. Megráztam a fejem.
- Ma jöttök vacsizni? Vagy ismét dolgod lesz, és Jordan újra csalódni fog benned?-nézett még mindig szikrázó tekintettel.
- Harry! Fejezd már be, idegesítő vagy! Jen ennyire elvette az eszed?-nevettem fel.
- Hát..Öhm..Valóban elvette az eszem..De..Hé! Ne tereld a témát!-szólt rám.
- Oh, bocs, hogy próbálok beszélni a haverommal.
- Na jó, ezt a beszélgetést inkább hagyjuk. Nézzük meg Jordan-t és Jen-t.-mondta, majd válaszomat meg se várva kiment a konyhába.

*Jordan P. szemszöge* 

 Este 7 óra volt. Louis pár perce hívott, hogy elindult otthonról, így elkezdtem készülődni.
A már kiválasztott ruhámmal bementem a fürdőbe. Levettem a pólómat, majd a farmeromat. Ezután a fehérneműmtől szabadultam meg, és álltam be a zuhany alá.
 A forró víz simogatóan folyt végig a hátamon, ezt pár percig élveztem, majd elkezdtem bekenni a testem minden részét tusfürdővel.
Mire végeztem, csak a kókuszos tusfürdőm illatát éreztem.
 Kiszálltam a zuhany kabinból, majd szárazra töröltem a testem.
Felvettem a fehérneműmet, majd a ruhámért nyúltam, amit egyszerűen magamra vetem. Szerencsére nem kellett szenvednem a cipzárjával, hiszen nem lett volna segítségem.
A kedvenc fekete ruhámat vettem fel, amit még anyától kaptam a 16. születésnapomra.
Mikor végeztem a sminkem elkészítésével -amit egyáltalán nem vittem túlzásba-, kifésültem a hajamat, majd lementem a nappaliba.
 Apa még nem volt itthon, de valahogy nem is bántam.
A lakásban beállt csendet a csengő törte meg.
Kinyitottam az ajtót, majd mosolyogva öleltem meg az előttem álló fiút.
- Szia.-suttogtam nyakába mosolyogva.
- Szia, hercegnőm.-mondta mosolyogva. Éreztem, hogy keze lecsúszik a fenekemre, amit egy kuncogással díjaztam.
- Hé,nyugi. Inkább induljunk.-néztem fel rá mosolyogva, majd megcsókoltam.
- Jó, oké.-kuncogott, majd megfogta a kezem.
Visszamentem vele a táskámért és kulcsomért,majd kimentünk és bezártam az ajtót. Ahogy végigsétáltam a kikövezett járdán a kapuig, csak a cipőm hangos kopogása hallatszott.

 Már egy ideje az étteremben voltunk, épp a desszertünket fogyasztottuk, mikor Liam érdekesen nézte Jen-t és engem.

*Liam P. szemszöge*
 Ahogy a két lányt néztem, kezdtem rájönni, hogy szörnyen hasonlítanak. A hajuk, az arcvonásuk. De még a testalkatuk is szörnyen megegyezik.
 Mintha..Több lenne az ő kapcsolatuk a barátságnál. 
- Öhm..Lányok..Kérdezhetek valamit?-szólaltam fel.
- Igen, hogyne.-válaszolt a kérdésemre Jen.
- Nem lehet..Hogy..Ti..Öhm...Testvérek vagytok? Csak mert..annyira hasonlítotok. És..öhm..
- Mi?! Nem, Liam! Mi nem vagyunk testvérek!-nézett rám.-Maximum nem vér szerinti tesók.-mosolygott egy pillanatra Jen-re.
- Jó, oké. Vedd úgy, hogy meg se szólaltam.-ráztam meg a fejem. Teljesen biztos voltam az állításomban, és ezt valahogy be is akartam bizonyítani.
- Srácok, szerintem mi megyünk. Álmosak vagyunk.-állt fel Louis és Jordan.
- Harry, én is megyek, azt hiszem. Nagyon fáradt vagyok, nem baj?-nézett Harry-re Jen.
- Megyek veled.-puszilta meg, majd ők is felálltak.
- Hé, itt hagytok, ezzel a két idiótával?-nevettem fel.
- Naa! Nem is vagyunk idióták!-förmedt rám Zayn.
- Jó-jó.-tettem kezeimet magam elé védekezően.

*Jordan P. szemszöge*
 Miután kifizettük a számlát, én és Jen elindultunk haza. Tudni akartam, hogy lehet-e igazság alapja annak, amit Liam mondott.
 Bár sétáltunk, mégis hamar hazaértünk.
Égett a nappaliban a lámpa, tudtam, hogy apa itthon van. Reméltem nem ismét ittas állapotban kell látnom ismét.
- Sziasztok!-hallottam meg apa hangját, mikor beléptünk az ajtón.
- Jó estét.-mosolygott rá Jen.
Én a tegnapi tette után nem tudtam jó pofizni vele.
- Apa, kérdezni szeretnék valamit.-néztem rá.
- Mond csak, kincsem.-mosolygott ismét rám. Tudtam, hogy ez a "Tettessünk kedvességet a lányunk barátnője előtt" mosolya.
- Öhm..Hogyan is kezdjek bele..Öhm..Neked..Volt valami közöd Jen anyukájához?
- Mi?! Dehogy...-nèzett ránk. Hazudik. Láttam rajta.
- Akkor most az igazat.
- Jó,igen. Volt. És..Jen valójában..Az én lányom, nem Will-é. Tehát..Ti testvérek vagytok.-nézett ránk.
Jen-nel összenéztünk. Nem akartam elhinni. Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész. Nem akartam elhinni. 
Jen-nel összenéztünk, majd megöleltük egymást és mindketten sírásban törtünk ki.

Sziasztok!:)
Huh..Hát..Nagyon sok késéssel, de meghoztam a 9. fejezetet. Remélem tetszik!
Nem merem megkockáztatni, hogy csak min. 5 komi után hozom a következő részt, hiszen..nem csak a kommentek, de a +1 -ek és a megtekintések száma is igen csak megcsappant. 
Szeretném, ha ez változna, és mindegyikből többet látnék.
  Sarah xx.

2015. május 5., kedd

Trailer

Mint azt a bejegyzés címe is mutatja, most egy trailert fogtok látni.
 Nagyon szépen köszönöm ezt a csodálatos videót Daniella Mirachelle-nek, aki a You Drive Me Crazy design blogin tevékenykedik.:)
Remélem nektek is épp úgy el fogja nyerni a tetszéseteket, mint nekem!:)


~Chapter 8

**Jordan P. szemszöge**

Reggel fájó fejjel ébredtem. Tegnap este miután Louis-ék végeztek a stúdiózással, elmentünk egy házi buliba. 
 Nem ittam sokat, mégis eléggé megártott.
Ahogy kikeltem az ágyból, szédülni kezdtem. Szerencsére nem tartott sokáig, csupán pár másodpercig.
Mikor biztos voltam abban, hogy nem fogok elesni, kimentem a szobámból. Az ajtót halkan nyitottam ki, ügyelve arra, hogy Louis ne ébredjen fel.
 Halk léptekkel sétáltam le a lépőn. Apa már nem volt itthon. Mostanában egyre kevesebbet látom, nagyon ritkán van itthon. Mikor rákérdezek, hogy hol volt ilyen sokáig, mindig csak annyit mond, hogy dolgozott. Számomra ez már kezd hihetetlenné válni, hiszen eddig normális időben itthon volt.

Leültem egy bögre kávéval a kanapéra, majd bekapcsoltam a tv-t. Mikor elkezdtem nézni, a kedvenc sorozatomat, lépteket hallottam az emeletről. Tudtam, hogy ez csak Louis lehet. Elmosolyodtam, majd oldalra fordítottam a fejem, ezzel a lépcső felé néztem. Valóban Louis volt az. Haja kócos,fehér pólója gyűrött volt. Elmosolyodtam rajta, majd odasétáltam hozzá, és felpipiskedve hozzá megcsókoltam, amit ő gondolkozás nélkül viszonzott.
- Jó reggelt, álomszuszék.-mosolyogtam rá édesen.
- Neked is, szépségem.-kuncogott halkan. Hangja rekedtes és édes volt.
- Kérsz reggelit?
- Igen.-mosolygott rám. Egy puszit nyomtam ajkaira, majd eltűntem a konyhába, és belekezdtem a tojás rántotta készítésébe.
Mikor ezzel végeztem, Louis már az asztalnál ült, miután segített megteríteni. Egy nagyobb tálra áttettem a kész rántottát, majd ezt az asztalra tettem.
 Louis-sal szemben leültem. Rámosolyogtam, majd szedtem a tányéromba a rántottából, majd Louis is ezt tette.
Egy tálban megmosott paradicsom, paprika és uborka volt, amit Louis elé toltam, hogy vegyen belőle.
- Köszönöm.-mosolygott rám, majd kivett egy paradicsomot, és felszeletelte a tányérjára, majd ugyan ezt megtette az uborkával.
- Jó étvágyat.-mosolyogtam, felvágtam egy paradicsomot a tányéromra, majd elkezdtem enni.
- Neked is.-kuncogott, majd elkezdett enni, velem együtt.

Reggeli után, egy újabb, már számomra megszokott rosszullét jelentkezett nálam. Hirtelen felálltam a kanapéról, ahol eddig filmet néztünk Louis-sal, majd a fürdőbe rohantam. Ismét minden egyes falat távozott belőlem. Louis rögtön ott volt mellettem, és a hajamat hátrafogta.
Miután biztos voltam abban, hogy már semmi nem fog kijönni belőlem, remegő lábakkal felálltam, majd lehúztam a wc-t. A csaphoz sétáltam, ahol kiöblítettem a számat, majd hogy biztosra menjek, fogat is mostam.
- Minden rendben?-szólalt meg Louis mögülem.
- Igen. Persze.-motyogtam halkan. Mivel karjai körülölelték a derekamat, azért megfordultam karjai között, majd a pultnak dőlve álltam előtte.
- A srácokkal arra gondoltunk, hogy elmegyünk ma egy étterembe vacsorázni. Szeretném, ha velem jönnél. Ott lesz Jen is. Mit szólsz hozzá?-mosolygott rám.
- Rendben. Veled megyek.-mosolyodtam el halványan, majd egyik kezemet mellkasára csúsztattam, és lassú mozdulatokkal simogatni kezdtem.
Édes mosollyal díjazta tettem. Ez volt az a mosolya, amiért nagyon oda voltam. Ezt a mosolyát villantotta meg legelőször felém a koncerten.

Este 7-kor már a szobámban, a tükör előtt álltam. Úgy volt, hogy Louis már háromnegyed 6-ra itt lesz, mégse volt sehol. Percek elteltével, kezdtem aggódni. Elővettem a telefonomat, majd üzenetekkel halmoztam el Louis-t.                                                                                                        
Mikor megláttam Louis üzenetét, azt kívántam bárcsak nem is válaszolt volna. 
 Telefonomat ledobtam az ágyamra, majd levettem a ruhámat, majd elővettem egy pizsit, és a fürdőbe mentem. Levettem a fehérneműmet is, majd a zuhany alá álltam. A forró víz nyugtató volt, eközben könnyeim már patakként folytak végig az arcomon.
 Délelőtt még semmi baja nem volt Louis-nak, elmentünk fagyizni és sétálni is.
Válasza szörnyen rosszul esett.
  Miután lezuhanyoztam, kiszálltam a zuhanykabinból, majd megtörölköztem.
Felvettem a pizsamámat, ami egy rövidnadrág és egy top volt. Louis válasza után, már nem volt kedvem sehova menni, főleg nem étterembe. Pihenésre volt szükségem, a mai nap után.
 Befeküdtem az ágyamba. A lepedőm és a takaróm még hideg volt, én pedig rettenetesen fáztam. Az oldalamra feküdtem. Mikor rájöttem, hogy senki nem fog átölelni sehonnan, egy halk sóhaj hagyta el a számat. 
 Egyedül voltam itthon, a földszintről mégis zajt hallottam. Nem mertem lemenni, féltem. Mikor egy olyan hangot hallottam, mint mikor egy váza leesik és eltörik, jobban megijedtem.
 Nagy levegőt vettem,majd kimásztam az ágyból. Halk léptekkel sétáltam le a lépcsőn, az alján megálltam. 
 Lent, apa fogadott, részeg állapotban. 
Sokszor gondolkozok el azon, hogy apa nem-e drogozik mióta anyát elveszítettük.
- Apa, mi van veled?-szólaltam meg halkan.
- Nem mindegy az neked?! Húzz ahhoz a Tomlinson gyerekhez!-nézett rám.-Gyerünk!-ordította el magát.
 Újra zokogásban törtem ki. Elindultam a lépcsőn,de apa a kezemért nyúlt és visszahúzott. A hirtelen rántás miatt, nem bírtam megtartani az egyensúlyomat, és a földre zuhantam.
 Apa egy cseppet sem foglalkozott ezzel, csak jót nevetett rajtam.
- Miért vagy ilyen?! Te nem az apám vagy, max. egy idegen, aki megszállta az apámat! Hagyjál békén!-kiabáltam rá, mikor fogdosni akart.
 Felálltam a padlóról. A gerincem nagyon fájt, emiatt még jobban sírtam. 
Lassan, nagy nehezen felsétáltam a szobámba. A szobám zárjában a kulcsot kétszer is elforgattam, így biztonságban éreztem magam.
 Befeküdtem az ágyamba, de minden egyes mozdulat szörnyen fájt. Az órára néztem, majdnem 2 óra telt el azóta, hogy Louis nem ért ide.
 A telefonom az ágyamon feküdt, mikor észrevettem, hogy felvillant és Jen képe jelenit meg. 
- Szia, Jen.-szóltam bele a telefonba halkan.
- Jordan, jól vagy? Louis mondta, hogy beteg vagy, és ezért nem tudtál jönni. Mi a baj?-aggodalmaskodott Jen. Szavai nagyon megleptek.
- Én? Beteg? Hát..Max. ideg beteg vagyok.
- Jordan, mi történt?!-kérdezte aggódó hangon.
- Semmi, csak Louis nem jött ide értem, az aggódó üzeneteimre annyi választ kaptam, hogy "Majd megyek valamikor". Nyugodtan megmondhatod neki, hogy nem kell jönnie legyen boldog nélkülem!-sírtam el magam újból.
- Ennyire megbántott?
- Jen, arra sem volt képes, hogy a szemembe mondja az igazat! Apa is az idegeimre megy! Elkezdett fogdosni miután egy jót röhögött azon, hogy lehúzott a lépcsőről, és ráestem a gerincemre. Szerintem már annak is annyi.
- Úristen, Jordan! Most elmegyek hozzátok Harry-vel.-jelentette ki.
- Ne, nem kell! Maradjatok és érezzétek jól magatokat. Én megyek aludni. Szia, Jen. Jó éjt, szeretlek.-köszöntem el tőle majd választ nem megvárva kinyomtam.
 Könnyeim még mindig csak folytak és folytak.
Az ágyamon feküdtem, és a plafont bámultam. Eszembe jutottak az emlékek,az együtt töltött percek.
 Vajon mi lesz ezután...? Louis szakítani fog velem, mert megunt engem, a problémáimmal együtt? Ezután már nem is fogok kelleni neki?
 Kérdések merengtek a fejemben. Csak sírtam, sírtam és sírtam.
Az ajtómon dübörgést hallottam.
- Nyisd ki de azonnal!-hallottam apa kiabálását.
- Menj innen! Hagyj pihenni!-sírtam.
- Nem megyek sehova amíg ki nem nyitod!-kiabált tovább.
Felkeltem az ágyamból, majd az ajtóhoz mentem, elfordítottam a kulcsot a zárban,  és kinyitottam az ajtót.
Kezem rögtön nagyot csattant apa arcán.
- Takarodj innen! Nem vagyok kíváncsi rád, bűzlesz a piától! Hagyjál békén!-kiabáltam rá, majd visszacsuktam az ajtót, és ismét kétszer fordítottam el a zárban a kulcsot.
 Befeküdtem az ágyamba, fülembe fülhallgatót dugtam.
Bekapcsoltam a Little Things -et, majd lassan álomba sírtam magam.

Sziasztok!
Nos, ez lenne a 8. fejezet!:)
Remélem tetszett. Ha igen, kommenteljetek és iratkozzatok fel, nagyon jól esne, akár csak egy komment is.:)
További szép estét mindenkinek!
Sarah xx