A tudat, hogy 15 évig egy eltitkolt testvérem volt, felfoghatatlan számomra.
Fájt, hogy apa titkolta ezt. És vajon anya tudott erről?! Vagy neki is hazudott mindvégig?
Azt hiszem,ez már csak rejtély marad, hiszen apa nem fogja elárulni.
- Apa, kérdezhetek még valamit?-szólaltam meg egy idő után.
-Persze.-bólintott, mire én nagy levegőt vettem.
- Anya ezt tudta, vagy..neki is hazudtál?
- Jordan, erről nem szeretnék többet beszélni, de vitát sem fogok ebből nyitani! Te és Jen testvérek vagytok, és mindkettőtöknek én vagyok az apja, legyen elég ennyi!-szólt rám szigorúan.
- Hát jó. Ja, és még valami.. Hétfőtől újra visszamegyek a suliba. Átlagos 16 évesek életét szeretném élni. Nem akarom az életem utolsó napjait a lakásba bezárva tölteni!-néztem apára,majd ezután Jen karját megragadva mentem fel vele a szobámba.
Mindketten leültünk az ágyamra, majd én elfeküdtem rajta. Hát..úgy látszik..Mindketten hazugságban éltünk. Egészen idáig, és ezt valahogy meg kéne hálálnunk Liam-nek. Hiszen ő kezdte el sejteni.-néztem Jen-re.
Tudtam, hogy a mi kapcsolatunk ezentúl sokkal szorosabb lesz.
- Igen. Majd megháláljuk neki. Viszont..Jordan..Nem szeretném, ha suliba járnál. Ott bármit összeszedhetsz, ami csak rontana az állapotodon. És ez az, amit nem szeretnék.-nézett rám. Szemei csillogtak a könnyektől, ezután pedig ezekből pár csepp végig is szaladt az arcán.
- Hé, Jen. Ne sírj, mert én is fogok. Muszáj suliba járnom. Nincs olyan életem, mint neked. Mivel egy suliba járunk, így tudsz majd figyelni rám.-mosolyodtam el.-Órákon pedig ott lesznek a tanárok, akik majd figyelnek rám. Na? Rendben?-fogtam meg a kezét. Arcomon egy halvány mosoly ült.
- Rendben. De ígérd meg, hogy minden egyes szünetben kijössz a folyosóra, hogy tudjalak ellenőrizni. Az osztályodba nem szeretnék bemenni...
- Miért, mi történt?
- Egyszerűen csak idióták járnak abba az osztályba.-nèzett rám.
- Tudom, Jen. De nem tudok vele mit csinálni.-sóhajtottam.
- Igen.-bólintott.-Nem te tehetsz róla.
- Félek..-suttogtam,miközben rá néztem Jen-re.
- Mitől?
- Egy csomó tantárgyból meg fogok bukni.
- Dehogy fogsz. Együtt megtanulunk majd mindent, és nem fogsz.-mosolygott rám bíztatóan.
- Tényleg?-néztem rá.
- Persze. Holnap reggel el is kezdjük.-mosolygott, majd az asztalomhoz ment és az összes létező könyvemet elővette és az íróasztalomra tette.
- Ugye nem szeretnéd ezt az egészet megtanultatni velem egy nap alatt?-mentem oda hozzá.
- Nem. Elkezdjük majd a franciát, a kémiát, a fizikát és a földrajzot, vasárnap pedig majd a többit.
- Rendben.-bólintottam.-Itt alszol?
- Hát ha apukád megengedi, akkor igen.
- Jen, ő a te apád is.-mosolyogtam.-Persze hogy megengedi. Még jobb lenne, ha itt is laknál. De anyukád tuti nem fogja megengedni.-sóhajtottam.
- Majd beszélünk vele.-mosolygott.-Menjünk el zuhanyozni, aztán aludjunk.-puszilt meg.
- Oké. Mehetek előbb én?-nevettem.
- Persze, nyugodtan menj csak.-mosolygott rám kedvesen. Előkotortam a szekrényemből egy fehérneműt és egy hosszabb pólót, majd bementem a fürdőbe.
Fájt, hogy apa titkolta ezt. És vajon anya tudott erről?! Vagy neki is hazudott mindvégig?
Azt hiszem,ez már csak rejtély marad, hiszen apa nem fogja elárulni.
- Apa, kérdezhetek még valamit?-szólaltam meg egy idő után.
-Persze.-bólintott, mire én nagy levegőt vettem.
- Anya ezt tudta, vagy..neki is hazudtál?
- Jordan, erről nem szeretnék többet beszélni, de vitát sem fogok ebből nyitani! Te és Jen testvérek vagytok, és mindkettőtöknek én vagyok az apja, legyen elég ennyi!-szólt rám szigorúan.
- Hát jó. Ja, és még valami.. Hétfőtől újra visszamegyek a suliba. Átlagos 16 évesek életét szeretném élni. Nem akarom az életem utolsó napjait a lakásba bezárva tölteni!-néztem apára,majd ezután Jen karját megragadva mentem fel vele a szobámba.
Mindketten leültünk az ágyamra, majd én elfeküdtem rajta. Hát..úgy látszik..Mindketten hazugságban éltünk. Egészen idáig, és ezt valahogy meg kéne hálálnunk Liam-nek. Hiszen ő kezdte el sejteni.-néztem Jen-re.
Tudtam, hogy a mi kapcsolatunk ezentúl sokkal szorosabb lesz.
- Igen. Majd megháláljuk neki. Viszont..Jordan..Nem szeretném, ha suliba járnál. Ott bármit összeszedhetsz, ami csak rontana az állapotodon. És ez az, amit nem szeretnék.-nézett rám. Szemei csillogtak a könnyektől, ezután pedig ezekből pár csepp végig is szaladt az arcán.
- Hé, Jen. Ne sírj, mert én is fogok. Muszáj suliba járnom. Nincs olyan életem, mint neked. Mivel egy suliba járunk, így tudsz majd figyelni rám.-mosolyodtam el.-Órákon pedig ott lesznek a tanárok, akik majd figyelnek rám. Na? Rendben?-fogtam meg a kezét. Arcomon egy halvány mosoly ült.
- Rendben. De ígérd meg, hogy minden egyes szünetben kijössz a folyosóra, hogy tudjalak ellenőrizni. Az osztályodba nem szeretnék bemenni...
- Miért, mi történt?
- Egyszerűen csak idióták járnak abba az osztályba.-nèzett rám.
- Tudom, Jen. De nem tudok vele mit csinálni.-sóhajtottam.
- Igen.-bólintott.-Nem te tehetsz róla.
- Félek..-suttogtam,miközben rá néztem Jen-re.
- Mitől?
- Egy csomó tantárgyból meg fogok bukni.
- Dehogy fogsz. Együtt megtanulunk majd mindent, és nem fogsz.-mosolygott rám bíztatóan.
- Tényleg?-néztem rá.
- Persze. Holnap reggel el is kezdjük.-mosolygott, majd az asztalomhoz ment és az összes létező könyvemet elővette és az íróasztalomra tette.
- Ugye nem szeretnéd ezt az egészet megtanultatni velem egy nap alatt?-mentem oda hozzá.
- Nem. Elkezdjük majd a franciát, a kémiát, a fizikát és a földrajzot, vasárnap pedig majd a többit.
- Rendben.-bólintottam.-Itt alszol?
- Hát ha apukád megengedi, akkor igen.
- Jen, ő a te apád is.-mosolyogtam.-Persze hogy megengedi. Még jobb lenne, ha itt is laknál. De anyukád tuti nem fogja megengedni.-sóhajtottam.
- Majd beszélünk vele.-mosolygott.-Menjünk el zuhanyozni, aztán aludjunk.-puszilt meg.
- Oké. Mehetek előbb én?-nevettem.
- Persze, nyugodtan menj csak.-mosolygott rám kedvesen. Előkotortam a szekrényemből egy fehérneműt és egy hosszabb pólót, majd bementem a fürdőbe.
Levettem minden ruhadarabot magamról, majd beálltam a zuhany alá.
Hosszas zuhanyzás után, kiszálltam a zuhanykabinból és elkezdtem törölközni, majd felvettem a behozott ruhát.
Kimentem a fürdőből és leültem az ágyra.
- Mehetsz.-mosolyogtam Jen-re, mire ő bólintott, és a ruháival a kezében eltűnt a fürdőben.
Elfeküdtem hassal az ágyon, és magam elé húztam a laptopomat. Elkezdtem megnézni az e-mail -jeimet, és felléptem a regisztrált közösségi oldalaimra.
Mikor Jen visszajött a szobába, lecsuktam a laptop tetejét és leraktam az éjjeli szekrényre. Bebújtam az ágyba és onnét figyeltem Jen-t.
- Lekapcsolhatom a villanyt?-mosolygott rám.
- Persze, nyugodtan.-mosolyogtam.
Miután Jen lekapcsolta a villanyt, bebújt az ágyamba ő is.
- Jó éjt.-mosolyogtam.
- Jó éjt, Jordan.-mondta mosolyogva, majd lehunyta a szemét. Pár perc múlva mindketten elaludtunk.
Heyho!
Meghoztam a 10.részt. Elég rövid lett, de valahogy megpróbálom bepótolni. Azért remélem tetszett.
xoxo Sarah
