~Chapter 6

**Jordan P. szemszöge**

Mikor odaértünk a temetés helyszínére, még inkább görcsbe szorult a gyomrom.

 Már mindenki ott volt, egy félkört alkotva álltuk körbe a koporsót.

A temetés elkezdődött. Rengetegen sírtak, velem együtt. Louis előtt álltam, ő hátulról átölelt engem. Ő is sírt,bár nem is ismerte anyát, ahogy Liam, Zayn, Harry és Niall sem. Ennek ellenére mindannyian sírtak. Hálás voltam nekik azért, hogy eljöttek velem, nem mindenki tenné meg ezt. Jen is itt volt,ő mellettem állt, mögötte Harry, ugyan úgy, mint mi Louis-sal.

 Rossz idő volt, fújt a szél, s esett az eső. Hideg volt, én pedig rettenetes fáztam, de nem foglalkoztam vele.

Mikor észbe kaptam, Louis suttogta a fülembe,  hogy menjek. A koporsót ekkor vitték a sírásók, mi pedig mentünk utána. A koporsót leeresztették, ezután mindenki 1-1 szál fehér rózsát dobott a koporsóra. Az én rózsámra egy szalag volt rákötve, amire az volt írva, hogy "Örökké a szívünkben maradsz!".

Miután mindenki végzett a rózsa ledobálásával, elkezdték betemetni a koporsót.

- Nem bírom.-suttogtam Louis-nak sírva, majd jóval arrébb sétáltam. Éreztem már otthon, hogy ez így lesz. Nem bírtam nézni. Fájt, még a látvány is, nemhogy a tudat.

 Lassú sétám közben, egy kezet éreztem, hogy a derekamra simult. Teljesen libabőrös lettem érintésétől. Tudtam,hogy Louis az.

- Nyugodj meg. Már vége van.-megpuszilt, mire én csak némán bólintottam.

 Nem sokkal később, apa és Jen, majd a bátyámék jöttek utánunk. A rokonság és közeli ismerősök nagy része sorban jött oda hozzánk, hogy részvétüket nyilvánítsák. Ezután mindenki a saját útjára ment. Egyedül én maradtam ott. Vissza sétáltam anya sírjához, majd leguggoltam elé.

- Köszönöm mind azt, amit értem tettél. Hálás vagyok érte neked.-suttogtam sírva. Tudtam, hogy ezt ő nem hallhatja, és így csak magamba beszéltem.

 Felegyenesedtem,majd elindultam a temető kijáratához, majd gyalog elindultam én is haza. Mikor valaki megfogta a kezem, hirtelen nagyon megijedtem, aztán mikor láttam, hogy ki az, ijedtségem csillapodni kezdett. Louis volt az. Gondolom megvárt, én viszont nem vettem észre.

- Nem hagyom, hogy egyedül menj haza. Még a végén valami hülyeséget csinálsz. Megyek veled.-nézett rám,mikor maga felé fordított,majd egy csókot lehelt ajkaimra, amit viszonoztam.

- Köszönöm.-néztem rá hálásan. Ő csak elmosolyodott.

 Kézen fogva indultunk el. Út közben Louis próbált nyugtatgatni, mikor elérzékenyültem. Hálás voltam azért, hogy velem jött.

Mikor haza értünk, egy rémesnek nevezhető látvány fogadott. Apa a nappaliban ült, előtte a dohányzóasztalon 3 üres sörös üveg.

- Apa, állj le!-szóltam rá mérgesen, mindig is utáltam, ha iszik. 

Választ nem kaptam, csak egy vállrántást.- Miért csinálod ezt?! Leiszod magad és majd megint engem fogsz hibáztatni, hogy nem állítottalak le?! Mert ebből nem kérek!-néztem rá.

- Igazad van. Sajnálom.-nézett rám, majd eltűnt a konyhában az üres üvegekkel. Hallottam, hogy kidobta őket.

 Megráztam a fejem, majd Louis-ra néztem.

- Maradsz, vagy dolgod van, és mész?-fogtam meg a kezét, és ujjaival játszottam.

- Sajnálom, mennem kell. Stúdiózunk a srácokkal. De ha szeretnéd, utána átjöhetek.-válaszolt.

- Rendben.-bólintottam.-Ha végeztetek, hívj fel.-lábujjhegyre állva megpusziltam.

- Hívni foglak.-mosolygott rám.-Most viszont megyek. Vigyázz magadra, szeretlek.-nézett a szemembe, majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Viszonoztam.

- Én is szeretlek.-néztem a szemébe, majd elengedtem a kezét, hogy menni tudjon.

 Elköszöntünk egymástól,majd Louis távozott a lakásból. Felmentem a szobámba, s ezután ismét sírásban törtem ki. Egy hatalmas ürességet éreztem a szívemben. Tudtam, ezt az ürességet jogosan érzem. Anya nem lehet többé az életünk része, nem segíthet rajtunk, mikor ezt a segítséget csak ő tudná nyújtani. 

 Tudtam, hogy apa emiatt teljesen tönkre fog menni. A problémáit mindig a piába önti, nem foglalkozik ilyenkor a következményekkel. 

 Este 11 óra van. Louis semmire nem reagál, pedig látta minden egyes üzenetemet. 

Újra próbáltam hívni, de rögtön kinyomott. Nem tudtam miért teszi ezt. Biztos voltam abban, hogy már nincs a stúdióban. 

 Felhívtam Jen-t. Ilyenkor még sose alszik, ő egy későn fekvő típus. Rögtön felvette, ami megkönnyebbülést nyújtott nekem.

- Szia, Jen.-szóltam bele a készülékbe.-Kérdezhetek tőled valamit?

- Szia, persze. Valam baj van?-aggodalmaskodott.

- Nem. Vagyis..Azt hiszem. Figyelj, nem tudod, hogy Harry-ék stúdióznak -e még?

- Nem. Már majdnem egy órája itt van nálam Harry. Miért?-kérdezte meglepetten.

- Öhm..Mindegy. Köszönöm, szia.-köszöntem el, majd letettem.

 Kérdések merengtek bennem. "Vajon miért nem reagál semmire?" "Talán nem is szeret?" 

 Hosszas gondolkozás után, kezdtem unni a várakozást. Már rég le voltam zuhanyozva. Bebújtam a takaró alá, majd lehunytam a szemem. Hamarabb aludtam el, mint azt gondoltam.

**Louis T. szemszöge**

Tegnap éjjel anyáéknál töltöttem az éjszakát. Jordan rengeteg üzenetet hagyott és sokszor hívott is, de nem tudtam rájuk reagálni bármennyire is próbálkoztam. Nagyon hiányzott, tudtam, hogy kétségbe volt esve.

 Reggel korán ébredtem. Még mindenki aludt. A telefonomért nyúltam, majd Jordan-t tárcsáztam. Pár csörgés után felvette.

- Jó reggelt, kincsem.-szólaltam meg.

- Miért nem szóltál, hogy ne várjalak? Olyan nehéz lett volna felhívni, hogy nem jössz? Tudod mennyire ideges voltam?!-kezdett el sírni. Ez volt az, amitől féltem. Nem akartam, hogy kiakadjon, mégis sikerült elérnem.

- Ne haragudj rám, kérlek. A szüleimhez kellett utaznom. Sürgős volt. Lottie, a tesóm, kórházba került 2 napja, és látni akart.-mondtam el neki az igazságot.

- Sajnálom. Ezt nem tudtam. Hogy van Lottie?-érdeklődött. Hangja a sajnálatot tükrözte.

- Jól, most már. Ma este már hazajöhet.

- Ennek örülök. És..mikor jössz vissza Londonba?-kérdezte.

- Nem tudom. Tényleg. Nagyom sajnálom.

- Szükségem van rád.-suttogta. Tudtam, hogy megint rosszul van, és nem lehetek mellette.

- Megint rosszul vagy? Felhívjam Liam-et, hogy menjenek át?-aggódtam. Pár napja a rosszullétei egyre rosszabbak, ezért is aggódtam érte annyira.

- Nem. Nekem rád lenne szükségem.-hangja még mindig elhalkult volt. 

- Sajnálom. Ha tudok, még ma visszamegyek.-mondtam.-Most mennem kell, vigyázz magadra, szerelmem. Szia.-köszöntem el, majd bontottam a vonalat. Sietve kezdtem el öltözni, hogy minél hamarabb letudjam az itteni dolgaimat. 

 Miután felöltöztem, lementem a konyhába. Tojás rántotta készítésébe kezdtem bele, nem csak magamnak, hanem a többieknek is. Miután végeztem vele, leültem, hogy elfogyasszam a reggelimet. Hamar végeztem vele, ezután egy papírra írtam egy üzenet félét anyának.

"Anya! Sajnálom, hogy csak úgy szó nélkül elmegyek,de Jordan-nek szüksége van rám. Amint tudok, jönni fogok és elhozom a barátnőmet is.

Szeretek mindenkit, vigyázzatok magatokra. Majd jelentkezem!

Louis xx."

A papírt a konyhaasztalon hagytam,majd  kimentem a kocsihoz. Beraktam a kisebb bőröndömet a csomagtartóba, ezután beültem a kocsiba, és elindultam vissza Londonba.

Sziasztok.:)

Meghoztam az új részt,remélem tetszett,s hagytok nyomot magatok után.

Jó olvasást.

Sarah xx.