~Chapter 1

Egy újabb nyári, napsütéses reggelre ébredtem. A redőnyön beszűrődő napsütés bántotta a szememet. Jen édesen szuszogott mellettem. Tegnap este egy csajos estét tartottunk, amit én sikeresen tönkretettem, a rosszullétemmel. Nem így szerettem volna ezt az egészet, de nem tehettem semmit ez ellen.
 Mikor eljutottam addig, hogy rávegyem magam arra, hogy felkeljek és felöltözzek, kikeltem az ágyból. Jen forgolódni kezdett, minden bizonnyal azért, mert a puha ágy matrac lesüllyedt alatta, ahogy már velem is többször történt ez.
Mivel az orvosok szerint steril körülmények között kell lennem, amikor csak tehetem, ezért anyáék elhatároztál, hogy el kell költöznünk. Ez pár napja meg is történt. Anyáék először Manhattan-be szerettek volna költözni, én mégis ragaszkodtam London-hoz. Sok minden köt ide, nem tudnám itt hagyni a barátaimat, ráadásul az iskola váltás is nagyon rossz lenne.
Szerencsémre anyáék ezt megértették, így nem költöztünk Manhattan-be.
 Jen-re nézve elmosolyodtam. Tudtam, hogy mindig mellettem lesz a bajban, hiszen ezt a tudtomra adta.
Hosszas gondolkozás után, a fürdőbe mentem, a ruháimmal, amit majd fel fogok venni. Levetkőztem, majd felkötöttem kontyba a hajam, ezután a zuhanyzóba álltam. Megnyitottam a vizet, ami forró volt és egyben nyugtató.
 Sokáig álltam a zuhany alatt, majd miután már teljesen ki voltam ázva, elzártam a vizet, és kiszálltam a zuhany kabinból. Szárazra töröltem a testem, majd felöltöztem, ezután pedig egy egyszerű sminket tettem fel az arcomra.
Mikor már késznek nyilvánítottam magam, kimentem a szobába. Jen már ne volt ott, így lementem a nappaliba. Anyáék is ott voltak,Jen-nel együtt.
-Jordan, kincsem. Szeretnénk adni nektek valamit.-mosolygott ránk anya. Elképzelésem sem volt, hogy mit akarnak adni. Ekkor egy-egy borítékot adtak a kezünkbe. Jenny-re néztem, majd kinyitottuk a borítékokat, és kivettük a tartalmát. Mindkettőben, koncert jegyek voltak, amik a holnapi koncertre szóltak., viszont ahelyett, hogy lett volna időm örülni, egy újabb rosszullét jelentkezett. Köhögni kezdtem, sokkal jobban, mint az elmúlt egy hónapban. A gyomrom, mintha összeszorult volna. Pár hete rossz indulatú daganatot találtak a gyomromban, aminek jelei későn jelentkeztek. A tüdőmben áttétek alakultak ki, ami által menthetetlen lettem. Az életem egy ideje már csak a daganattól függ, hogy hogyan reagál a kezelésekre. Amennyiben ezeket rosszul fogadja, az utolsó esélyem egy mindent eldöntő műtét lesz. Ettől nagyon féltem, nem akartam ezt az egészet.
Mire gondolatmenetemből feleszméltem, már a fürdőben, remegő testtel térdeltem a wc előtt, és hagytam, hogy teljesen kitisztuljon a gyomrom. Ezután felálltam, majd lehúztam a wc-t, és a pultba beépített mosdóhoz léptem. Kiöblítettem a számat, majd ezután fogat mostam. Lábaim még mindig remegtek, nem mertem elengedni a pult szélét.
 Apa lépett mellém, megfogta a kezem.
-Jól vagy kincsem?-nézett rám aggódva, mire csak egy apró bólintás volt a válaszom. Már mindenki megszokta ezt a választ tőlem.
-Én..azt hiszem..elmegyek egy kicsit sétálni..-néztem apára, hosszas csend után.
-Megyek veled.-ajánlotta fel Jen, aki idők közben utánunk jött.
-Ne. Nincs rá szükség. Csak..szeretnék egyedül lenni, kiszellőztetni és rendet tenni a fejemben.-néztem Jen-re.-Igen..erre van most szükségem.-feleltem suttogva, majd elhagytam a fürdőt.
A nappaliban felvettem a cipőmet, majd a táskámat a vállamra tettem és kilépem a házból. Egy park felé vezetett az utam, ahol mindig nagyon kevesen vannak.
 Mikor oda értem, egy darabig a parkon belül a fűben sétálgattam. Ahogy magam elé meredve mentem, kezdett elhomályosodni a látásom, majd elsötétedett minden, és a földre kerültem.

Sziasztok! Hát, ez lenne az első fejezet, ami kicsit rövid lett, de próbálok majd hosszabb részeket írni Nektek.
Ha tetszett a rész, kommenteljetek, kérlek, amolyan építő kritikaként.:)