~Chapter 9

Reggel arra ébredtem, hogy valaki próbál bejönni a szobámba. Lassacskán sikerült kimásznom az ágyamból.
Az ajtóhoz sétáltam, közben a szememet dörzsöltem.
Kinyitottam az ajtót, de amint megláttam az ajtó előtt álló személyt, vissza is akartam csukni, de nem engedte.
- Louis, mit akarsz?!-kérdeztem.
- Beszéljük meg a történteket. Kérlek!-könyörgött, miközben megfogta a kezem, de én elhúztam. Haragudtam rá, a válasza miatt, és amiért szó nélkül eltűnt.
- Nekünk nincs mit megbeszélnünk..-suttogtam elgyengülve.
- De igen. Jordan, kérlek!-szólt rám.
Megrántottam a vállam. Arrébb álltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni a szobámba.
- Hogy jutottál be a lakásba?-néztem rá,miután becsuktam az ajtót.
- Apukád engedett be.-leült az ágyra, én pedig visszabújtam a takaróm alá.
- Oh..Na mindegy. Hallgatlak.
- Szóval..Az történt, hogy..Lerészegedtem. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, vagy mit csinálok. Azt az üzenetet nem én írtam. Nem tudom ki volt. Annyit tudok,hogy nem én. A vacsorán ott voltam, bár hogy hogyan kerültem oda, azt nem tudom. Azt tudom, hogy ma száz százalék, hogy ott leszel velem este. Rendben?-nyomott egy puszit az arcomra.

- Hát, mit ne mondjak, gyorsan lerendezted ezt a bocsánat kérést.-ráztam meg a fejem.-De legyen.-mosolyodtam el.

- Szeretlek, ugye tudod?-fogta meg a kezem, miközben a szemembe nézett.

- Igen, tudom. Én is szeretlek.-odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.

- Mit csináltál tegnap este, gyönyörűm?-kérdezte, miközben ujjaimmal játszott. Elmosolyodtam ezen.

- Vártam rád. Aztán vitatkoztam apával, majd inkább lefeküdtem aludni. Tehát semmi extrát.-vontam meg a vállam.

- Sajnálom, hogy megvárattalak. Nem akartam.-nézett rám szomorúan. Láttam rajta, hogy tényleg megbánta tettét.

- Jaj, ne csináld. Nem haragszom, de csak azért,mert olyan hatalmas szívem van, hogy képtelen vagyok haragudni rád.-mosolyodtam el.-Gyere, bújj ide mellém.-arrébb feküdtem, hogy le tudjon feküdni.

 Levette a pulcsiját, majd mivel a cipőjét lent hagyta, az nem volt rajta, így már be tudott feküdni mellém. Szorosan hozzá bújtam, ezzel egyrészt felmelegedtem, másrészt pedig mellette biztonságban éreztem magam.

- Mit terveztél mára?-simogattam mellkasát.

- Semmit. Veled szeretném tölteni a napot, ha nincs programod.

- Nem tudok róla. Hacsak nem Jen beállít, szokásához híven. Mondjuk úgy..most.-néztem nevetve az órára a telefonomon. Mikor kerek 9 órát mutatott, megszólalt a csengő.-Mondtam én.-nevettem. Kimásztam az ágyból, majd Louis-ra néztem.-Mindjárt jövök.-mosolyogtam rá,majd szinte lerohantam az emeletről, az ajtóig, amit ki is nyitottam rögtön. 

 Ahogy gondoltam, az ajtóban szeretett barátnőm állt, Harry mellett. 

- Sziasztok.-mosolyogtam.-Gyertek be.-arrébb álltam az ajtóból. Miután Harry és Jen bejött a nappaliba, becsuktam az ajtót.

- Szia, Jordan.-mosolygott rám Jen,majd megölelt.

- Hiányoztál csajszi.-öleltem tovább. Pont, mikor elengedtem,akkor jött le Louis a lépcsőn. 

 Harry a konyha felé mutatott Louis-nak, mire ő bólintott és eltűnt a konyhában, őt követően pedig Harry is.

*Louis T. szemszöge*

- Hol voltál tegnap?!-vont kérdőre Harry.

- Dolgom volt.-rántottam meg a vállam. Ez valójában nem így volt. Egy hatalmas hibát követtem el.
- Na mondd csak, haver!-mondta kissé idegesen.
- Mit akarsz?!-néztem rá. Nem akartam, hogy kitudódjon a tettem, hiszen az a Jordan-el való kapcsolatomat tenné tönkre.
- Hallani az igazat. Ha dolgod volt, akkor nem részegedtél volna le. Szóval, hol voltál? Az igazat. Most. Itt. A szemembe! Gyerünk!
- Nem! Legyen elég annyi, hogy dolgom volt, és kész!-néztem rá, ezzel egy szikrázó tekintettel néztem szembe. Megráztam a fejem.
- Ma jöttök vacsizni? Vagy ismét dolgod lesz, és Jordan újra csalódni fog benned?-nézett még mindig szikrázó tekintettel.
- Harry! Fejezd már be, idegesítő vagy! Jen ennyire elvette az eszed?-nevettem fel.
- Hát..Öhm..Valóban elvette az eszem..De..Hé! Ne tereld a témát!-szólt rám.
- Oh, bocs, hogy próbálok beszélni a haverommal.
- Na jó, ezt a beszélgetést inkább hagyjuk. Nézzük meg Jordan-t és Jen-t.-mondta, majd válaszomat meg se várva kiment a konyhába.

*Jordan P. szemszöge* 

 Este 7 óra volt. Louis pár perce hívott, hogy elindult otthonról, így elkezdtem készülődni.
A már kiválasztott ruhámmal bementem a fürdőbe. Levettem a pólómat, majd a farmeromat. Ezután a fehérneműmtől szabadultam meg, és álltam be a zuhany alá.
 A forró víz simogatóan folyt végig a hátamon, ezt pár percig élveztem, majd elkezdtem bekenni a testem minden részét tusfürdővel.
Mire végeztem, csak a kókuszos tusfürdőm illatát éreztem.
 Kiszálltam a zuhany kabinból, majd szárazra töröltem a testem.
Felvettem a fehérneműmet, majd a ruhámért nyúltam, amit egyszerűen magamra vetem. Szerencsére nem kellett szenvednem a cipzárjával, hiszen nem lett volna segítségem.
A kedvenc fekete ruhámat vettem fel, amit még anyától kaptam a 16. születésnapomra.

Mikor végeztem a sminkem elkészítésével -amit egyáltalán nem vittem túlzásba-, kifésültem a hajamat, majd lementem a nappaliba.
 Apa még nem volt itthon, de valahogy nem is bántam.
A lakásban beállt csendet a csengő törte meg.
Kinyitottam az ajtót, majd mosolyogva öleltem meg az előttem álló fiút.
- Szia.-suttogtam nyakába mosolyogva.

- Szia, hercegnőm.-mondta mosolyogva. Éreztem, hogy keze lecsúszik a fenekemre, amit egy kuncogással díjaztam.

- Hé,nyugi. Inkább induljunk.-néztem fel rá mosolyogva, majd megcsókoltam.

- Jó, oké.-kuncogott, majd megfogta a kezem.

Visszamentem vele a táskámért és kulcsomért,majd kimentünk és bezártam az ajtót. Ahogy végigsétáltam a kikövezett járdán a kapuig, csak a cipőm hangos kopogása hallatszott.

 Már egy ideje az étteremben voltunk, épp a desszertünket fogyasztottuk, mikor Liam érdekesen nézte Jen-t és engem.

*Liam P. szemszöge*

 Ahogy a két lányt néztem, kezdtem rájönni, hogy szörnyen hasonlítanak. A hajuk, az arcvonásuk. De még a testalkatuk is szörnyen megegyezik.

 Mintha..Több lenne az ő kapcsolatuk a barátságnál. 

- Öhm..Lányok..Kérdezhetek valamit?-szólaltam fel.

- Igen, hogyne.-válaszolt a kérdésemre Jen.

- Nem lehet..Hogy..Ti..Öhm...Testvérek vagytok? Csak mert..annyira hasonlítotok. És..öhm..

- Mi?! Nem, Liam! Mi nem vagyunk testvérek!-nézett rám.-Maximum nem vér szerinti tesók.-mosolygott egy pillanatra Jen-re.

- Jó, oké. Vedd úgy, hogy meg se szólaltam.-ráztam meg a fejem. Teljesen biztos voltam az állításomban, és ezt valahogy be is akartam bizonyítani.

- Srácok, szerintem mi megyünk. Álmosak vagyunk.-állt fel Louis és Jordan.

- Harry, én is megyek, azt hiszem. Nagyon fáradt vagyok, nem baj?-nézett Harry-re Jen.

- Megyek veled.-puszilta meg, majd ők is felálltak.

- Hé, itt hagytok, ezzel a két idiótával?-nevettem fel.

- Naa! Nem is vagyunk idióták!-förmedt rám Zayn.
- Jó-jó.-tettem kezeimet magam elé védekezően.

*Jordan P. szemszöge*

 Miután kifizettük a számlát, én és Jen elindultunk haza. Tudni akartam, hogy lehet-e igazság alapja annak, amit Liam mondott.
 Bár sétáltunk, mégis hamar hazaértünk.
Égett a nappaliban a lámpa, tudtam, hogy apa itthon van. Reméltem nem ismét ittas állapotban kell látnom ismét.
- Sziasztok!-hallottam meg apa hangját, mikor beléptünk az ajtón.
- Jó estét.-mosolygott rá Jen.
Én a tegnapi tette után nem tudtam jó pofizni vele.
- Apa, kérdezni szeretnék valamit.-néztem rá.
- Mond csak, kincsem.-mosolygott ismét rám. Tudtam, hogy ez a "Tettessünk kedvességet a lányunk barátnője előtt" mosolya.
- Öhm..Hogyan is kezdjek bele..Öhm..Neked..Volt valami közöd Jen anyukájához?

- Mi?! Dehogy...-nèzett ránk. Hazudik. Láttam rajta.

- Akkor most az igazat.

- Jó,igen. Volt. És..Jen valójában..Az én lányom, nem Will-é. Tehát..Ti testvérek vagytok.-nézett ránk.

Jen-nel összenéztünk. Nem akartam elhinni. Annyira hihetetlennek tűnt ez az egész. Nem akartam elhinni. 

Jen-nel összenéztünk, majd megöleltük egymást és mindketten sírásban törtünk ki.

Sziasztok!:)

Huh..Hát..Nagyon sok késéssel, de meghoztam a 9. fejezetet. Remélem tetszik!

Nem merem megkockáztatni, hogy csak min. 5 komi után hozom a következő részt, hiszen..nem csak a kommentek, de a +1 -ek és a megtekintések száma is igen csak megcsappant. 

Szeretném, ha ez változna, és mindegyikből többet látnék.

  Sarah xx.